J. Lynn - Várok rád #1

Ugyebár minden könyvnek megvan a maga szépsége és ennél jobb és szebb példát nem is találhattunk volna ennél a könyvnél.

Mikor rájöttem, hogy a könyv írónője, J. Lynn egyenlő Jennifer L. Armentrout-tal tudtam, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet már csak a mikor volt a kérdés. Meg kell mondjam az írónő most sem okozott csalódást. Hozta a szokásos formáját, azaz egy fantasztikus történetet, érdekes szereplőkkel, vicces párbeszédekkel és a lehető legédesebb romantikus részekkel.

Röviden: 
Avery egy 19 éves átlagos lány, de az élete nem kezdődött túl jól és hiába telt el azóta öt év, hiába az új város az új iskola és rengeteg új ember a  múlt rossz kísértetként üldözi őt.

Cameron az iskola szuperdögös pasija aki nincs híján önbizalomnak, se barátnő jelölteknek, őt mégis a lehetetlen esetek vonznák, mint például Avery. A lány elutasító jelleme még inkább felcsigázza a fiú érdeklődését. 

Így próbálja meghódítani a lányt, de ez a feladat nem tűnik könnyű vállalkozásnak...
Vajon a lány képes ellenállni Cameron személyes varázsának? Talán nem is ez a megfelelő kérdés hanem, hogy meddig képes ellenállni? Képes lesz szembenézni a múltjával, hiszen minden ezen múlik!

Történetünk:
Avery a lehető legmesszebb menekül otthonától, hogy új életet kezdjen, teljesen tiszta lappal, de sokkal könnyebb otthagyni eddigi életét, mint megbirkózni a múlt árnyaival főképpen ha ez utóbbi folyamatosan üldözi. A történtek hatására már nem az az ember aki régen volt, a népszerű, vidám és magabiztos lánynak immár nyoma sincs, helyére egy nagyon visszafogott, gyanakvó és félénk személyiség lépett aki nagy nehézségek árán képes megbízni bárkiben is...
A lány első napja nem telik annyira eseménytelenül, mint ahogy ő szerette volna, hiszen sikerül beleszaladnia egy "falba" aki nem más, mint Cameron Hamilton az iskola szívtiprója, ha ez még nem lenne elég a 'véletlennekből' az iskolából kifele jövet a fiúnak sikerül, majdnem elütni-e a lányt. - Mi ez ha nem a sors keze?

"Először te szaladsz belém, aztán kis híján én lapítalak ki téged – folytatta Cam. – Úgy tűnik, valami katasztrófának mindenképpen történnie kell kettőnk között!"

Ha ez még mindig nem lenne elég a furcsaságokból Avery éppen a Cam lakásával szemközti lakást bérli. - Ilyen nincs! :) A történet vicces helyzetek sokaságából adódik össze és ezzel létrehoz egy feledhetetlen és megismételhetetlen sztorit -
A fiú érdekesnek találja Avery visszafogott és tartózkodó személyét, érdeklődve konstatálja, hogy a lány esetlensége és begubózó énje a maga módján mégis mennyire megnyerő számára. Így hát kicsit sem finomkodva ráhajt a lányra aki viszont "meglepő módon" állandóan elutasítja.
Cam viszont nem az az egyén aki csak úgy feladja, őt nem lehet egyszerűen lekoptatni és erre hamarosan a Avery is rájön.
A lány folytonos elutasítása hiábavalónak tűnik mivel ha Cameron egyszer elhatároz valamit abban rendítethetetlen. Márpedig nagyon elszántan harcol, az első randi lehetőségéért... Így akár kikényszerítve akár "véletlenül" is egyre több időt töltenek együtt /persze Cam jóvoltából/  és egyre inkább kezdik megkedvelni a másikat.
Lassan barátokká válnak, bár Cameron továbbra is folytatja ostromoló hadjáratát.. amit a lány nem mindig veszi komolyan. Nem érti mit akarhat tőle egy ilyen 'tökéletteség'... - Hát nem tipikus -
Bár 3 hónap kell hozzá, de aztán a lány mégiscsak igent mondd - csoda, hogy bírta - kapcsolatuk egyre inkább kezd személyesebbé válni, (amitől Avery mindig is rettegett) a bizalom nehéz számára, továbbra is féltve őrzi titkát nem csak Cam hanem mindenki más elől is és bár fiú gyanakszik arra, hogy mi állhat ennek a hátterében hagyja, hogy a lány magától nyíljon meg neki.
Mikor a lány rászánná magát a vallomásra, Cam megelőzi és felfedi az ő sötét múltjának titkait, a lány egyből megfeledkezik saját életéről és hogy éppenséggel mire készült és teljesen a fiú történetének hatása alá kerül.  Itt lenne az ideje, hogy ő is elmesélje mi történt vele, de mégsem teszi és ez szétszakítja szerelmeseinket - mert hát szeretik egymást csak nem mondják ki :) -
 A múlt ismét bezavar, de vajon, hogy és kinek a személyében?
Avery rászánja magát egy nehéz döntésre és elmeséli Cam-nek amit eddig oly mélyen titkolt! Minden kiderül! A fiú vajon képes lesz adni még egy esélyt a lánynak?

és ezek után megértem, hogy ,miért bízik meg ilyen nehezen bárkiben. Nem mellesleg, hogy a családjára se számíthat.

Ezért nem is tudom hibáztatni a kisebb nagyobb hibáiért, teljesen érthetőnek tűnik minden egyes cselekedete.

Egy bátor, erős lány aki a történet végére megtanulja, hogy ne hagyja, hogy a múltja vagy bárki más irányítsa.
Cam:

Nem bánnám, ha én is kapnék abból a titokzatos jelentésű sütiből vagy esetleg vasárnap reggelenként beállítana hozzám is reggelire tojást sütni persze csakis félmeztelenül :P azt hiszem erre mondják azt, hogy álmodik a nyomor...

Sütemények és bűnök:
Egyszerűen levett a lábamról a a könnyed flörtölős párbeszéd stílus amit az írónő megalkotott szerelmeseink számára.

"– Kezdem gyanítani, hogy a süti titkos üzenetet hordoz, ami valami egészen mást jelent számodra, mint számomra.
– Talán igen, talán nem... 
– És gondolj csak bele! Ha a süti egy amolyan kód, akkor bármit is jelentsen, nem olyan régen még a szádban volt, szivi! 
– Te aztán…! 
– Csodálatos vagyok? Fantasztikus?.. Talán lenyűgöző? 
– Bizarr."


 A folytonos évődés teljesen lenyűgözött nem tudtam nem mosolyogni mikor egy-egy ilyen jelenthez értem márpedig a könyv tele van hasonló részekkel szóval leegyszerűsítve végig vigyorogtam a könyvet.

Raffaello a teknős:
Érdekes, hogy a teknőspisitől, kezdve a teknősök pórázon sétáltatásáig /ami elég vicces ha jobban belegondolunk, persze csak elméletben.. nem vagyunk mi állat kínzók/ mi minden meg tud fordulni egy könyvben. Sose hittem, hogy viccesnek tarthatok egy ilyen "alap" dolgot, de mostantól ha meghallom a teknős szót csak erre a könyvre és Cameronra (nahh meg Raffaellora) fogok tudni gondolni.

"Ebben a pillanatban sarkig tárult a bulizós lakás ajtaja, én pedig mozdulatlanná dermedve figyeltem, ahogyan kitántorog egy srác, majd letesz egy teknőst – mi a franc folyik itt? – a földre...
Egy másodperccel később valaki visszarántotta a lakásba a teknősös srácot, és Cam jelent meg az ajtóban, a maga csodálatosan félmeztelen valójában. Lehajolt, majd felvette a kis szerencsétlent. – Ne haragudj, Raffaello, tudod a barátaim rohadt nagy…! – felnézett. Próbáltam visszalépni a lakásomba, de már túl késő volt. 
Észrevett. – Seggfejek… – majd kétszer is pislogott, és hozzátette. – Mi a…?"

Összességében:

Egyáltalán nem tudok belekötni a könyvbe, nem mintha akarnék. Benne van a Top 10-ben :D
Tudom talán kissé túlzásba estem az idézetezéssel, de nem bánom.
Szerettem volna megmutatni, hogy miben rejlik a könyv varázsa.. persze azért nem akartam és nem is írtam le nagyon részletesen a történetet, ha tetszik úgyis elolvassátok, ha nem akkor pedig nem ez ilyen egyszerű.
De szerintem nem kell hozzá sok töprengnivaló, hogy rájöjjünk mi lesz a sztori vége.

Tanúság:
Őszintén szólva imádom levonni a könyvek különböző következtetéseit hiszen ez mutatja meg igazából, hogy milyen is az ember, mit tanult a történetből és hogyan gondolkodik.
Az általam levont tanúság pedig, hogy néha talán nehéz megbízni az emberekben, főképpen ha elve rossz/szörnyű tapasztalatokkal indulsz, mégis meg kell adni az esélyt még ha nehéz is, meg kell tanulni elengedni a múltat és nem makacsul ragaszkodni belé. Hiszen lehet, hogyha elszalasztod azt a  bizonyos lehetőséget a lehető legszebb dologról mondasz le méghozzá önszántadból.