India Gyógyszálló
„Vannak lehetetlen próbálkozások. Indiáról könyvet, szerelmi bánatból fakadó szerelmes regényt írni. Csak egy nő képes arra, hogy mindezzel fikarcnyit sem törődve megírja – Lindsay Anderson filmrendező után szabadon – az India Gyógyszállót. Minél messzebb utazom a szövegben, annál furcsább érzések töltenek el. Elkezdek látni nyomorúságot és fényt, de főleg féltékenység gyötör. Tökhülye a Báró, hogy elhagyta ezt a csajt, hisz minden élethelyzetben érződik, kevés ilyen szaladgál az oltalmazó ég alatt. De ennek a kakaskának köszönhetjük, hogy megszületett a mű. Igen, mű, még akkor is, ha magát blognak hívja… Az abszurd olyan, mint a szerelem. Nincs kijárata. Elnyeli India az olvasót, és nincs nagyobb kegyelem, mint elveszni a történetben. Így nekem is van esélyem, hogy találkozzam a lábadozó nővel, és indiai hercegnek képzelve magam, felajánljam szolgálataimat. A szerelmespár, az Író és az olvasója lassan eltűnnek egy lepratelep füstjében. El kell olvasni.”
Bakáts Tibor Settenkedő
Általában nem szoktam hasonló témájú könyveket olvasni, úgy érzem elég szörnyűség van a világban anélkül is, hogy látnánk a teljes képet, (lehet, hogy önző vagyok,de nahh) de ha már volt oly kedves az irónő és kiválasztott arra, hogy kapjak tőle egy recenziós példányt úgy gondoltam miért is ne. Hiszen egyszer élünk.
Nagyon érzékenyen érint minden nehéz sorsú, szenvedést mélyen átélt emberekről szóló történet,
ide sorolnám, az éhezést, betegségeket, kínzásokat stb... minél valóságosabb annál inkább nem tudok a helyzet magaslatán állni.
Így hiába próbáltam lelkileg felkészíteni magam az elkövetkezendőkre, meg kell mondjam a közelébe se ért annak amire számítottam, sokkal jobban megviselt a tabu nélküli színtiszta nyomorról és élhetetlen környezetről szóló leírás, amit mi alapjárton el se tudunk képzelni emellé még jött egy jó adag szerelmi bánat, ami még olaj a tűzre.
Sokszor próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez biztos nem igaz, nem lehetséges, hogy ennyire elmaradott részekkel rendelkezzen a világ ahol a túlélésért megy a harc és nem olyan fellengzős dolgokért mint mondjuk idehaza.
Mi emberek szeretünk nem tudomást venni más emberek, kultúrák elmaradottságairól, hiányosságairól és problémáiról, mert ez így egyszerűbb vagy mindenki úgy van vele, hogy van elég gondja ezen kívül is.
Így találom lehetségesnek ezt a nagy különbséget az országon belül, hogy a tengerparti turistavárosokban mennyivel jobb az életkörülmény mint az ország belső területeiben. Persze az sincs mégcsak a közelébe se a mi turistavárosaink életkörülményeihez képest.
Az alaptörténet egy nő szerelmi bánata amit egy külföldi utazás keretében próbál feldolgozni.
Igazából a történetet olvasva jöttem rá, hogy én ennyire még sosem voltam szerelmes, de ha ez tényleg így működik akkor lehet jobb is. Engem kicsit jobban lekötött az ország leírása és megelevenítése, mint a szerelmi drámák feldolgozása. Én teljesen más nézeteket vallok a irónő által leírtaknak, bár lehet az az oka, hogy eddig ilyen mélyen nem tapasztaltam a szerelmet, de ha igen akkor se esküdnék meg rá, hogy hasonlóan reagálnék, persze kibuknék, de nem akarnék visszakapni valami olyat ami már nem az enyém vagy képes volt eldobni valaki másért.
Azoknak tudom ajánlani akik átéltek már hasonló szerelmi bánatot és nehezen tudják feldolgozni.
„Vannak lehetetlen próbálkozások. Indiáról könyvet, szerelmi bánatból fakadó szerelmes regényt írni. Csak egy nő képes arra, hogy mindezzel fikarcnyit sem törődve megírja – Lindsay Anderson filmrendező után szabadon – az India Gyógyszállót. Minél messzebb utazom a szövegben, annál furcsább érzések töltenek el. Elkezdek látni nyomorúságot és fényt, de főleg féltékenység gyötör. Tökhülye a Báró, hogy elhagyta ezt a csajt, hisz minden élethelyzetben érződik, kevés ilyen szaladgál az oltalmazó ég alatt. De ennek a kakaskának köszönhetjük, hogy megszületett a mű. Igen, mű, még akkor is, ha magát blognak hívja… Az abszurd olyan, mint a szerelem. Nincs kijárata. Elnyeli India az olvasót, és nincs nagyobb kegyelem, mint elveszni a történetben. Így nekem is van esélyem, hogy találkozzam a lábadozó nővel, és indiai hercegnek képzelve magam, felajánljam szolgálataimat. A szerelmespár, az Író és az olvasója lassan eltűnnek egy lepratelep füstjében. El kell olvasni.”
Bakáts Tibor Settenkedő
Általában nem szoktam hasonló témájú könyveket olvasni, úgy érzem elég szörnyűség van a világban anélkül is, hogy látnánk a teljes képet, (lehet, hogy önző vagyok,de nahh) de ha már volt oly kedves az irónő és kiválasztott arra, hogy kapjak tőle egy recenziós példányt úgy gondoltam miért is ne. Hiszen egyszer élünk.
Nagyon érzékenyen érint minden nehéz sorsú, szenvedést mélyen átélt emberekről szóló történet,
ide sorolnám, az éhezést, betegségeket, kínzásokat stb... minél valóságosabb annál inkább nem tudok a helyzet magaslatán állni.
Így hiába próbáltam lelkileg felkészíteni magam az elkövetkezendőkre, meg kell mondjam a közelébe se ért annak amire számítottam, sokkal jobban megviselt a tabu nélküli színtiszta nyomorról és élhetetlen környezetről szóló leírás, amit mi alapjárton el se tudunk képzelni emellé még jött egy jó adag szerelmi bánat, ami még olaj a tűzre.
Sokszor próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez biztos nem igaz, nem lehetséges, hogy ennyire elmaradott részekkel rendelkezzen a világ ahol a túlélésért megy a harc és nem olyan fellengzős dolgokért mint mondjuk idehaza.
Mi emberek szeretünk nem tudomást venni más emberek, kultúrák elmaradottságairól, hiányosságairól és problémáiról, mert ez így egyszerűbb vagy mindenki úgy van vele, hogy van elég gondja ezen kívül is.
Így találom lehetségesnek ezt a nagy különbséget az országon belül, hogy a tengerparti turistavárosokban mennyivel jobb az életkörülmény mint az ország belső területeiben. Persze az sincs mégcsak a közelébe se a mi turistavárosaink életkörülményeihez képest.
Az alaptörténet egy nő szerelmi bánata amit egy külföldi utazás keretében próbál feldolgozni.
Igazából a történetet olvasva jöttem rá, hogy én ennyire még sosem voltam szerelmes, de ha ez tényleg így működik akkor lehet jobb is. Engem kicsit jobban lekötött az ország leírása és megelevenítése, mint a szerelmi drámák feldolgozása. Én teljesen más nézeteket vallok a irónő által leírtaknak, bár lehet az az oka, hogy eddig ilyen mélyen nem tapasztaltam a szerelmet, de ha igen akkor se esküdnék meg rá, hogy hasonlóan reagálnék, persze kibuknék, de nem akarnék visszakapni valami olyat ami már nem az enyém vagy képes volt eldobni valaki másért.
Azoknak tudom ajánlani akik átéltek már hasonló szerelmi bánatot és nehezen tudják feldolgozni.
