Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár #1

Előszó: Ez a könyv már a boritó&fülszöveg comboval megfogott és nem is eresztett el. Már magában a cím is érdekesnek hangzott, habár fogalmam sem volt róla, hogy milyen részt szán neki az írónő.

A sztoriról pár szóban:

Történetünk  Emely és Elyas kissé viharos és heves kapcsolatát mutatja be. Emely gyűlölete Elyas iránt már  az újratalálkozás első pillanatától kezdve világosan látszik.

De vajon honnan ez az ellenszenv? Mi történt közöttük? és mit gondol Elyas? hiszen az ő reakciói sem éppen szokványosnak mondhatók...

Ha egyszer valaki csalódást okoz a másiknak, nagy erő és még nagyobb bizalom kell hozzá, hogy megtudjon bocsátani az illető. Itt egyenlőre megbocsátásról szó sem esik, hiszen mindkét szereplőnk a múlt árnyában él amiben kicsit elvesztették önmagukat és ezért egymást hibáztatják...

Elyas és Emely gyermekkoruk óta ismerik egymást, kamaszkorukban barátságuk szerelemmé avanzsál, de sajnos amilyen gyorsan felfedezik ezt a szerelmet, olyan gyorsan véget is ér. Méghozzá nem ok nélkül, félreértések, tipikus kamaszkori következtetések és a kommunikáció hiányából adódóan.
Jelenünkben már ennek a következményét láthatjuk hiszen a bizonyos csalódásnak immáron 7 éve, de egyik fél sem felejtett.
Emely szemszögéből láthatjuk a sztorit aki az első igaz szerelem megélése, majd abban való csalódása után falakat emel maga köré, hogy megvédje magát az esetleges fájdalomtól. Elyas pedig ezeket a falakat igyekszik ledönteni, mivel kihívást lát Emelyben (legalábbis Emely így gondolja). Ez akkor kezd érdekessé válni mikor felbukkan egy rejtélyes e-mail-es idegen aki Luca néven mutatkozik be Emelynek és kifejti mennyire bejön neki a lány.Innetől kezdve Emeley életének mindennapjait az egyetem, a munka, Elyas kéretlen nyomulása és Luca levelei teszik ki. Idővel -és ezt azért Emely se nagyon vallaná be, de- kezd hozzászokni Elyas folytonos lebzseléléséhez maga körül és ezért utálja őt is és saját magát is. A lány állandóan új falakat emel kettejük közé ami gátolja, hogy újból beleszeressen a fiúba.-Egyébként a csaj kitartása figyelemre méltó, kételkedem, hogy nekem menne, habár ki tudja.- Szóval a sztori nagy része itt ebből áll Elyas próbálkozik megnyerni Emely-t, de ő folyton elutasítja (azért néha-néha elbizonytalanodik). - Szegénykém milyen lehet, ha egy Elyas bomba berobban az életedbe és próbál elcsábítani?!-
Közben Elyas húga is bepasizik méghozzá kibe szeret bele, hát persze, hogy Elyas legjobb barátjába- Ez aztán a véletlen.- 

Soha ne add fel:

Azt hiszem az eddigi könyveim során még egyszer sem találkoztam két ilyen rettentő makacs személlyel, mint a fent említettek. Itt inkább Elyas személyiségének bontogatását taglalnám kicsit részletesebben.

 Még egy ilyen makacs, önfejű, kitartó, 'kissé' nyomulós és rettentő idegesítő pasit nem hordott a hátán a föld, legalábbis Emelynek ez a határozott véleménye róla. A maga módján azért meg kell hagyni Elyas kitartása és határozottsága tiszteletre méltó, főképpen a folytonos elutasítás mellett.
Egy nagy LIKE neki ;) 

Nem, nem, nem gondolatban igen, igen, igen!:
Úgy éreztem, hogy szükséges ennek egy külön bekezdést készítenem, nahh rájöttetek kiről szólhat az alcím? Természetesen Emely-ről ki másról. Az egyik felem azt mondja, hogy teljesen megértem a problémáját a másik felem viszont suttog, hogy ez a lány nem normális. Nem tudom melyikre hallgassak inkább szóval, meglátjuk. Ugyebár egy részről ott van az, hogy a srác megbántotta, a bizalmi kérdés, hogy vajon bízhat-e benne újra.-Ezen én is elgondolkoznék- Nem mellesleg elég szeleburdi életet él. Más részről, ha tudja, hogy soha senki nem fog úgy szeretni akkor miért nem bocsát meg. Jó Elyas is hibás nem azt mondom, hogy nem, de ha tényleg az igaz szerelem az amit megtalál az ember nem kéne adni neki egy második esélyt?
-Lehet, hogy csak én vagyok ennyire menthetetlenül romantikus, de így gondolom és kész.-

Karakterek:
Az összes szereplőről hasonló véleménnyel vagyok néha teljesen megértettem őket, néha meg leginkább a búsba küldtem volna őket.

Emely:
A legtöbb tulajnodságával teljes mértékben tudtam azonosulni, de néha olyan kis butus, hogy már fájt. Nem azt mondom, h én nem követtem el volna a helyében ugyanazokat a hibákat, de nahhh..

Elyas:
Mint pasiról annyit mondanék, hogy HŰŰŰHAA.. :) mint emberről pedig, habár rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik azért lenne hova fejlődni szegénykémnek persze senki sem tökéletes...Neki ezt is megbocsátjuk ugye? Persze, hogy meg. Nagyon tetszett benne, hogy egyszerre meg volt a rosszfiús sárm és a kisfiús báj is ki is tudna egy ilyen pasinak ellenállni?!

Alex:
Kicsit irritáló személyiség volt számomra, talán egy pöppet elnyomta a történetben Emely jellemét, de ettől függetlenül egy aranyos csaj csak sok a DUMA részéről. - Azt hiszem néha én is tudok ennyit beszélni, főképp, ha könyvekről van szó :P -
Viszont megemlíteném még Andy karakterét bár csak egy kis mellékszereplő, de nagyon szimpatikus volt a maga 'macis' módján.

Összegzés: